A Szegeden megvalósuló szuperlézerrel örvendetesen sokat foglalkozik a nyilvánosság, így megadatik a lehetőség arra, hogy a közvetlen beruházáson és a tudományos tartalmon túli, távolabbi nézőpontot is kitűzhessünk. Szeged városának a legutóbbi 130 évben három nagy lökést adott a sors a víz utáni újjáépítés, a kolozsvári menekült egyetem ideköltözése és az algyői olajmező feltárása képében. Ezek hiányában útkereső, folytonos újrakezdésre kárhoztatott, élelmiszer-ipari feldolgozásra szakosodott mezőváros lennénk.
Íme, itt a negyedik, meghatározó erejű hatás, amely újra fogja rajzolni a város földrajzi és virtuális kontúrjait. Új elem, hogy Szeged a fővárosból leszaladó autópálya felé fog terjeszkedni, minek következtében össze fognak érni a Dorozsmai út mellé szórt ipari és kereskedelmi szigetek. A rövidesen felépülő tudományos parkkal gyökeresen át is alakul majd a városrész, mivel a lepukkant öthalmi laktanyából világszínvonalú kutatóbázis lesz, a nagyon vegyes műszaki állapotban lévő környezet pedig ehhez az új tudáscentrumhoz fog igazodni.
A város az ELI révén annyival gazdagodik, mintha egy erős, interdiszciplinális karral bővülne az egyetem, amely egy új, a Szegedi Biológiai Központ erejével mérhető akadémiai kutatóhelyhez kapcsolódik.
Az itt-ott fölerősödő EU-szkepticizmust helyezi új értelmezési tartományba ez a jelentős, korszakos fejlesztés azon egyszerű oknál fogva, hogy ha nem lennénk tagjai az uniónak, akkor nem juthattunk volna ehhez a lehetőséghez. A szuperlézert a jelenlegi formájában 2006-ban vette föl témái közé az EU tudományos tanácsa, amely azonnal elérte, hogy a projektet beírták az unió nagyműszer-listájára. Franciaország, Nagy-Britannia és Németország legjobb tudósai és tudománydiplomatái indultak harcba a lézerrendszer megépítéséért. A magyar lézerfizikusok jól tapintották ki, hogy a három nagy egymást gyengíti (természettudományos nyelven: „a három lobbizás vektoriális összege nulla volt”), így napirendre kerülhetett az a megoldás, hogy az új tagállamok kapjanak szerepet.
Köztudomású, hogy Szeged mellett Prága és a romániai Bukarest-Magurele építheti a négy pillér egyikét, és hogy erről a bizonyos negyedikről, annak helyéről 2012-ben hoznak döntést. Prágában a részecskegyorsítás lesz a szakirány, az atomfizikai vonalat a románok viszik, nálunk pedig az attofizika, az ultrarövid impulzusú lézerfény kutatását végzik.
Az új és távlatokat nyitó lehetőséggel együtt jár a gond: miként pozicionálja magát ezután Szeged városa? Az ELI építése és az új, tudományos városrész jelentős kommunikációs feladatot is ró a városra és egyetemére. Magam részéről csak reménykedni tudok, hogy ez ügyben okos, tervezett lépések születnek, mivel nemcsak a kutatói státusnak, hanem a jó kommunikációnak is van multiplikátor hatása. Attól persze nem kell tartanunk, hogy az ELI hírére jelentős turista áradat lepi el a várost, de az egyáltalán nem mindegy, hogy az egyetem, a város és az ELI közös márkáját milyen gazdasági körökben kezdik el megismerni. És egy kutatóegyetem részéről az a szempont sem hanyagolható el, hogy hová adja be jelentkezését a különleges képességű középiskolás.
És itt érdemes eltűnődnünk azon is, hogy az ELI a tömegképzés és/vagy elitképzés problematikára is hatékony választ ad. A nemzetnek szüksége van az egyetemen (is) kupálódó tömegekre, hiszen az alapdiploma ma már olyan funkciót tölt be a modern társadalmakban, mint négy-öt évtizeddel ezelőtt a gimnáziumi érettségi. Az egyetem társadalmi feladata ennek az ügynek a szolgálata, még ha ódzkodik is a nem túl motivált rétegektől. Ugyanakkor épp ez az egyetem képes arra, hogy saját bázisán tudjon foglalkozni az extra tehetségekkel.
Uppsala vagy Göttingen a lélekszámot tekintve kisebb város, mint Szeged. Az ilyen európai középvárosoknak épp az egyetem ad lehetőséget arra, hogy kiemelkedjenek az egészen sűrű mezőnyből. Szeged nagy lehetősége abban rejlik, hogy a lézerkutatáshoz, legyen az alap- vagy alkalmazott, egyszerre több kar, intézet, tudományos műhely és kutató kapcsolódhat, s így a szinergiák rendkívüli változatossága és gazdagsága képzelhető el akár a gyógyászati technológiák, a gyógyászati ipar, a fotonika, a génkutatás, az energetika vagy a szórakoztatóipar között.
Olyan ez, mint a bor. Hazánkat a külföld felé nem egy-egy borászati márkával, szőlőfajtával lehet eladni, hanem a termőtáj és a magyar borászat hihetetlen sokszínűségével. Az SZTE gazdagsága, sokszínűsége, valamint a város épített és lelki környezete megteremtette a lehetőséget arra, hogy Szeged ne (csak) a napfény városa, hanem egyenesen a Fény Városa legyen.
Dlusztus Imre
Fókusz ,